A macskatartók, legyenek tenyésztők vagy csak egyszerűen
gazdák, naponta tapasztalják, hogy a velük való együttélés nemcsak
felelősségteljes, hanem érdekes, élményekkel teli is. Egyszóval, a macska
megszínesíti hétköznapjainkat. Vajon a macska is így érzi ezt? Mennyire
ragaszkodik gazdájához, csak a saját önző érdekéből telepszik dorombolva az
ölébe? Hogyan fejezi ki biztonságát, boldogságérzetét?
Tudom, hogy mindig is volt macskánk. Kisgyerekkoromból
halványan előjön egy emlék, amikor édesanyám kivett az ágyamból és öltöztetni
kezdett, a cica a szék alól kapdosott a rugdalódzó lábaim után, amit én boldog
sikongatással vettem tudomásul. Hosszú éveket élt meg nálunk ez a macska, annak
ellenére, hogy csak napközben fordulhatott meg a lakásban, egyébként a kertben,
de éjszakára a padláson tartózkodhatott. Édesanyám ugyanúgy ellátta
ennivalóval, mint a tyúkokat, kacsákat, de elvárta tőle, hogy egerésszen. Már
öreg macska volt, mikor átpártolt a szomszédokhoz, sőt át is költözött a
szomszédba. Vajon mivel csalogathatták át, mennyivel volt jobb neki ott, mint
nálunk?